A koronavírus-járványról

'Képzelje el a kedves olvasó, hogy kénye-kedve szerint azt tehet, amit csak szeretne, amikor azt szeretné. Természetesen, a normalitás határait betartva, de azért élje bele magát egy pillanatra, vagy akár hosszabb időre. Egy kellemes kis napozás az Adrián, netán sízés egy síparadicsomban, de akár a futballstadionban is ülhetne most, egy izgalmas mérkőzés közepén. '

"Várjunk csak, erre már egy jó ideje nincs "normális" lehetőségünk, ugyanis a világon létező szinte legkisebb, önálló élettani jelenségre képtelen, hagyományos mikroszkóppal sem látható, biológiai organizmus közbeszólt. "

Pál Sándor

Koronavírus

A koronavírus új típusa, mely a hivatalos információk alapján 2019 novemberében fertőzte meg a legelső embert, felrázta az életünket. Mindannyiunkét, kétségtelenül. 

A koronavírusok víruscsaládjénak összesen 23 alnemzetségéhez 38 faj tartozik, és igazoltan ezek közül mindössze 7 faj képes embert megbetegíteni. Ezek közül 4 olyan létezik, amely enyhe felső légúti tünetekkel járó fertőzést okoz. Az emberre veszélyes fajok közül azonban 3 esetében súlyos alsó légúti megbetegedés, és akár halálos végkimenetel is kialakulhat. Arra is lehetne következtetni ebből, hogy tulajdonképpen a koronavírusok alig veszélyesek az emberekre nézve, hiszen mindössze 3 olyan faj létezik, amely potenciálisan emberéletekbe kerülhet. Mégis világjárványt okozott a legújabb - általunk felfedezett - fajtája, a SARS-CoV-2 (Severe Acute Respiratory Syndrome Virus-2). Miért a 2 szám a végén? 

A történet nem itt kezdődik, hanem most már két évtizeddel korábbra nyúlik vissza. Vagyis nem ez az első járvány, amit valamely koronavírus okozott. Kétségkívül a jelenlegi a legsúlyosabb mind közül. 2002 novemberében kezdődött az a járvány, amely a WHO (World Health Organization - Egészségügyi Világszervezet) adatai szerint a kínai Kuangtung provinciából indult és a világ 37 országában okozott összesen 8096 igazolt megbetegedést. Az áldozatok száma 774 volt, amely közel 10%-os. Ez volt a SARS-CoV által okozott járvány, amely súlyos felső és alsó légúti tünetekkel járó megbetegedést okozott. (a cikk végén a felső légúti megbetegedés, valamint alsó légúti megbetegedés tüneteit összegezve lehet elolvasni). Ennek a vírusnak csak feltételezett gazdaállata van, azaz pontosan nem ismert, hogy milyen állatról került át az emberre. 

A következő fontos esemény járványügyi szempontból (amely természetesen a jelenlegi járvány szempontjából releváns) az a 2012-ben lezajlott MERS (Middle-East Respiratory Syndorome Coronavirus - közel-keleti légúti koronavírus) betegség és járvány. Egyiptomban került felfedezésre ez a vírusfajta. A járvány Szaúd-Arábiában tört ki. Ez a fertőzés is zoonozis (vagyis állatról terjedt emberre). Igazolták, hogy az egyiptomi sírlakódenevérekben ez a vírusfajta található meg. Azonban a vírus eredeti gazdaállata a teve. Erre onnan lehet következtetni, hogy az emberekből kivont vírus genetikai anyaga 99%-ban egyezett meg a tevében azonosítottal. Igazoltan kb. 850 ember vesztette életét ennek a vírusnak köszönhetően. 

A SARS-CoV-2 jelzésű vírus azonban sok áldozattal járó, gyorsan terjedő világjárványát okozta. Eddig 1,8 milliónál is több ember életét követelte (a konkrétabb vagy újabb statisztikákat a Johns Hopkins CSSE vagy a wolrdometers.info/coronavirus megkeresésével könnyen meg lehet találni).

A története valószínűleg mindenki számára ismerős, részleteiben nem célszerű írni róla, egy másik bejegyzést csak erre szánok majd. 

A SARS-CoV-2 a COVID-19 betegséget okozza (COronaVIrus Disease - 19 = koronavírus betegség -19). A járvány és egyáltalán a vírus terjedéséhez 3 fontos tényezőre van szükség: a fertőző forrásra (fertőzött ember) a vektorra (ahogyan átterjed egyik egyénről a másikra - itt folyadékcseppek - nyál, váladék, mely köhögéssel távozik a megfertőzött emberből) és a fogékony egyénre (egészséges ember).

A nagyon tudományos és nehezen érthető szavakat kerülni általában lehetséges, de ebben az esetben elengedhetetlen beszélni néhány alapvető kifejezésről, fogalomról és folyamatról. Ezek nem csak a koronavírusokkal szemben igazak, hanem általánosságban bármely vírus ellen igazak lehetnek.

Tüske-fehérje (spike protein): a vírus burkának egy olyan szerkezeti eleme, amely segít a sejtbe való bejutásban, emellett fontos megemlíteni róla, hogy stabil szerkezetű, a mutációknak eddig csak kevés alkalommal volt erre a fehérjére hatással. Sajnos meg kell említeni azt is, hogy ennek a fehérjének a mutációja során jöttek létre azok a variánsok, amelyek hatékonyabban fertőznek.

Antigén: az antigén a szervezetünkbe bejutó olyan anyag, amelyhez az immunvédekezésben részt vevő sejtek (fehérvérsejtek) vagy az általuk termelt molekulák (antitestek - immunellenanyagok) képesek kötődni. 

Antitest: felismert antigén ellen termelődött immunellenanyag, amelynek szerepe az antigénhet kötődés (ez a "felismerés" folyamata).

DNS: a genetikai információt tartalmazó, kódoló ú.n. nukleinsav. 

RNS: a fentihez hasonló nukleinsav, szerkezeti és működési különbséggel. Fontos hogy a DNS-be RNS részlet nem épülhet be, és ez fordítva is igaz.

Tudni kell, hogy a vírusok csak akkor képesek önmagukat sokszorozni, ha fertőznek, és a megfertőzött növény, ember vagy állat sejtjeit felhasználják erre. Ennek működése nem egyszerű, de logikailag könnyen érthető. A bejutást követően a vírusból a genetikai anyag (ez lehet DNS vagy RNS) a sejtbe jut, és a sejt saját funkcióit "átírja" a genetikai anyaga alapján. A következmény: a saját sejtünk nem a megszokott feladatát látja el, mivel a bejuttatott új genetikai információknak "köszönhetően" a vírust és annak részleteit (darabkáit) kezdik el termelni. A vírus tehát átprogramozza a megfertőzött sejteket. Látványos, és gyors szaporodás ez. Egy vírusból elméletileg több ezer további másolat jöhet létre. A lépések tehát: megfertőzni, átprogramozni, sokszorozódni. 

A védekezés is logikus. Felismerni, elpusztítani és a legfontosabb: emlékezni a védekezés mechanizmusára. A vírus felszínén levő tüske fehérje antigénként viselkedik. Az immunrendszerünk sejtjei felismerik ezt. Elpusztítják a vírust, majd az antigént feldolgozzák. Ez a folyamat véletlenszerű, így nem mindig ugyanazon vírusrészecske ellen fejlődik ki az immunológiai védekezés (ebben rejlik a "hiba" is). A továbbiakban az elpusztított vírusok darabkáit a fehérvérsejtek "egymásnak bemutatják" és így a fehérvérsejtjeink egy-egy csoportja képes lehet hatékony védekezést kialakítani a vírus ellen.

A védekezés egy része általános gyulladásos folyamatok beindulását is jelenti. Ez rövid időn belül alakul ki és egy igencsak heves folyamat. A gyulladás része a védekezésnek, és legtöbb esetben pozitív hatású. Mégis, amennyiben túl heves, túl erőteljes mértékű, akár életveszélyessé is válhat. 

A COVID-19 súlyosságát az okozza, hogy a bejutó vírus ellen mennyire gyors és mennyire intenzív védekezés alakul ki a megfertőzött emberekben. Sok génnel és egyéb tulajdonságunkkal hozható összefüggésbe ez a folyamat, de a lényeg az, hogy széles körű vizsgálatok elvégzése nélkül lehetetlen megjósolni azt, hogy egy adott egyén megfertőződését követően, a SARS-CoV-2 vírus ellen milyen mértékű a szervezetünk általi védekezés. Ennek jelentősége a tünetek súlyosságában van: ugyan ellentmondásosnak tűnik, de minél hevesebb a védekezés, annál súlyosabbak a tünetek (mivel ezek a saját védekezésünk tünetei - súlyos gyulladás).

A járványt megállítani jó ideig csak a sikeres védekezés (maszkviselés és gyakori kézmosás, fertőtlenítés) szabályainak betartásával volt esélyünk. Vakcinák fejlesztésébe kezdett a világ, és soha nem látott gyorsasággal sikerült több típusú készítményt előállítani. A vakcinákkal kapcsolatosan egy következő bejegyzésben részletekbe menően lehet majd olvasni.

Felső légúti fertőzések általános tünetei

A megfogalmazás szerint a felső légutakat a következő anatómiai képleteinkre értjük: orr, orrüreg, garat, mandulák és gége. A fertőzések általában gyulladással járnak. A gyulladás általános tünetei: hőmérséklet emelkedése (helyileg), vérbőség (azaz több vér kering az adott területen), duzzanat, fájdalom és funkcióvesztés. Ezeknek fényében az orrunkban, gyulladás esetén szaglásvesztés alakulhat ki (azaz elveszíti az orrunk az egyik alapvető funkcióját), bedugul (a nyálkahártya duzzanata miatt), orrfolyás alakul ki (az orrnyálkahártya váladékot termel normális körülmények között, azonban sokkal több váladékot termel, ha vérbőség - több mennyiségű ott keringő vér - alakul ki). Súlyos esetekben fájdalom is jelentkezhet, sebzés a nyálkahártyán, de ez csak elhúzódó, krónikus esetben. 

Garatunkban fájdalmat szoktunk érezni, ez nyeléskor jelentkezik, de emellett szabad szemmel megfigyelhető a vérbőség (piros a torkunk) és akár a duzzanat is (nagyobb mandulák), de ezt érezhetik is nyeléskor egyesek. 

Ezek általában a felső légúti tünetek, és helyi tüneteknek nevezhetjük őket, mert más szerveinken nem érzünk elváltozást. 

Alsó légúti fertőzések általános tünetei

Az alsó légutak a gégétől a tüdő felé haladva a légcső, főhorgők, horgők, hörgőcskék majd légólyagocskák. Gyakorlatilag szinte teljes mértékben a tüdőnkben zajlanak a folyamatok. Ilyenkor köhögés alakul ki, a légutakat fedő nyálkahártya emelkedett váladéktermelése miatt (irritálja a légutakat és köhögést okoz). Súlyosabb esetben a folyadékmennyiség olyan mértékű lehet, hogy teljesen elzárhat tüdőterületeket (ilyenkor lehet igazolni az egyoldali vagy kétoldali tüdőgyulladást). Ezek a tipikusan kialakult tünetek, általában bakteriális fertőzés esetében jönnek létre.

Vírusok okozta tüdőgyulladás esetében azonban nem a nyálkahártya duzzanata okoz tüneteket, hanem az történik, hogy a nyálkahártya alatti rétegekben, úgymond mélyen a tüdőszövetben alakul ki a gyulladás. A tüdő teljes egészét érintő, súlyos gyulladás alakul ki, mely teljes egészében megduzzad, a belélegzett levegőnek kevesebb hely fog jutni. Súlyos száraz köhögés (nem távozik köhögéskor váladék vagy csak nagyon kis mennyiségben távozik), fulladásérzet alakul ki, a légzés hatékonysága csökken. Fáradékonyság is kialakulhat. Mivel fertőzésről beszélünk, láz is nagyon gyakran jelentkezik.