Koronavírus-tesztek. Hogyan értékeljük?

 

Rengeteg embertől más és más, egyre különbözőbb és félreértett információkat és véleményeket hallok a koronavírus-tesztekkel kapcsolatosan. Sok vélemény szerint semmit nem ér, mások mindent biztosra vesznek a tesztekkel kapcsolatosan, azonban kevesen értik, hogy miről is szól ez az egész. Megpróbáltam tehát összeírni egy-két fontos tudnivalót mindegyikkel kapcsolatosan, előnyöket, hátrányokat és mindenféle korlátozottságát a különböző tesztekkel kapcsolatosan. 

A WHO szerint a világjárványt okozó új koronavírus elleni harc egyik fő eszközeként a vírus tesztelését szorgalmazza. A megfelelő kimutatási eljárás lehetővé teszi a fertőzés jelenlétének gyors felismerését és a beteg ellátását. A SARS-CoV-2 kimutatására többféle diagnosztikai teszt létezik, de nem mindegy, hogy melyiket mikor végzik el, de az sem, hogy mit szeretnénk megtudni: korábban átestünk-e már a fertőzésen, vagy hogy jelenleg fertőzöttek vagyunk-e.

A tesztelésekről általában

Alapvető, fontos tudnivaló, hogy laboratóriumi módszerekkel nagyon sok módon és nagyon sok technikával lehet különféle célú teszteket elvégezni. A tesztelésnek több célja is lehet, egyrészt diagnosztizálni lehet egy adott betegséget másrészt szűrővizsgálatként végezzük el a tesztet de az is lehet, hogy követni szeretnénk egy-egy fertőző vagy egyéb betegség miatt gondozott személy egészségügyi állapotát, mely meghatározó a további kezelés eldöntésében. 

Diagnosztikus tesztek: a páciens minden esetben egy adott megbetegedésre jellemző tüneteket tapasztal önmagán, amely miatt orvosi segítséget kér. Ilyenkor a tünetek egy adott betegség felé irányítják az orvos figyelmét, és megerősítés vagy kizárás céljából különböző laboratóriumi vizsgálatokat kérhet. A cél az, hogy bizonyítható legyen a gyanúnk. pl. Egy páciens mellkasi szúró fájdalommal, lázasan, köhögve, köpetürítéssel érkezik az orvoshoz. Felmerül a bakteriális tüdőgyulladás. Ilyenkor vérvétel és röntgen vizsgálat is történhet (utóbbi nem mindig feltétel). A vérből a különböző vizsgálatok kimutathatják a gyulladást és a röntgen pedig igazolja a gyanúnkat. Ennek alapján felírjuk a kezelést. 

Állapotfelmérés vagy követés céljából végzett tesztek: azokat a laboratóriumi vizsgálatokat nevezzük így, amelyeknél a cél nem feltétlenül az, hogy fény derüljön egy-egy betegség jelenlétére, mivel az már ilyenkor gyakran ismert, hanem inkább az orvos arra kíváncsi, hogy jó volt-e az alkalmazott kezelés, a betege otthonában megfelelően szedi a gyógyszereit, vagy általánosságban az állapotról és a betegség stádiumáról szeretne tájékozódni. pl. Folytatva az előző esetet, adjunk nevet a betegünknek. J. Ferenc tehát két hete igazoltan bakteriális tüdőgyulladásban szeenved, amelyet sikerült igazolni. Kezelést is kapott. Jelenleg (azaz két héttel a diagnózisa után) kontroll vizsgálaton van. Kíváncsiak vagyunk az állapotára. Újabb laboratóriumi vizsgálatot végzünk. A laboratóriumi vizsgálat során javult eredményekre számítunk. Ez a vizsgálat már nem diagnózis miatt történik, hanem tudni akarjuk, hogy mi lett a kezelésünk végeredménye, hogy van-e szükség további kezelésre, gyógyszerre, vagy nincs. 

Észlelhető tehát a különbség: egyszer ugyanazt a tesztet azért végezzük el, hogy igazoljunk egy gyanút, máskor pedig követjük vele a beteg állapotát. 

Szűrővizsgálat céljából olyan teszteket végzünk el, amelyek egy adott betegséget kimutatnak bármilyen tünet, gyanú jelenléte nélkül. Ilyenkor a tesztalany, a kíváncsi egyén eljön tesztelésre, tünetet vagy panaszt nem érez, viszont szeretné tudni, hogy a közeljövőben van-e szüksége egy bizonyos betegség kapcsán további vizsgálatra, esetleg meg kellene változtatnia az életmódot.

pl. Aktuális lesz a példa. Kovács úr arra kíváncsi, mivel már elmúlt 65 éves, hogy a prosztatája (dülmirigye, ami CSAK FÉRFIAKNAK VAN) állapota jó vagy sem. Panasza nincs. Egy vérvizsgálattal megállapítható, hogy van-e rizikója arra, hogy esetleg prosztatarákja legyen a közeljövőben. Ez a PSA (prosztata-specifikus antigén), vérből kimutatható, és ha magas vagy a korábbi méréshez képest rohamosan emelkedett, további vizsgálatra van szükség. 

Jöhet a lényeg...

A PCR SARS-CoV-2 teszt

Valójában ez egy RT-PCR (Real Time- Polymerase Chain Reaction) nevű teszt. Lényege, hogy a teszt a vírus génjének (vírus-RNS) egy részletét felismeri, miután sokszorosította azt. Ez azt jelenti, hogy elméletileg akár egyetlen (!) darab vírust is ki tud mutatni, amennyiben az jelen van. Azért a gyakorlat mégis mást mutat, és feltehetőleg több vírusra van szükség.

A teszthez a mintát orr-garatból veszik. A mintában a nyálkahártyáról lehámlott sejteket, valamint nyálkát, testnedvet lehet találni. Ebben, ha a mintavételezés jól történt, a fertőződést követően, általában a negyedik-ötödik napon található meg a vírus. Ez is lehet probléma, amennyiben a mintavételezés helytelenül történt (ami elég ritka most már), de még nagyobb probléma az, hogy ha "túl korán" vizsgáljuk az egyént, akkor is negatív lesz a vizsgálat, ha pl. két nap múlva már pozitív lenne (még nem volt elég az idő a vírusnak, hogy szaporodjon). Emiatt van szükség kettő alkalommal, egymástól 48 órányi idővel elvégzett tesztre, és még így sem 100%, hogy az egyén nem fertőzött. 

Még fontosabb, hogy amennyiben a teszt negatív, az érvényessége mégis csak addig tart, ameddig nem találkoztunk egy olyan személlyel, akiről nem tudjuk, hogy nem fertőzött (és ugye, akinek nincs 2 db friss tesztje, már nem számít veszélytelennek). 

Ezt a tesztet korábban kizárólag diagnózis céljából alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy csak annál az embernél végeztek PCR tesztet (bármilyen vírus, baktérium vagy akár emberi eredetű gént ki tud mutatni), akinél a tünetei alapján felmerült a gyanú, hogy valamilyen betegsége van. (lehet vele genetikai betegséget is diagnosztizálni, vagy egyéb fertőzéseket is). 

SARS-CoV-2 antigén-teszt

Hasonló a PCR-hoz abban a tekintetben, hogy a vírus egy alkotóelemét (vírus specifikus antigénjét, vagy más szóval a rá jellemző antigént) azonosítja. A mintát is hasonlóan kell venni. Az időtartama a vizsgálatnak kb. 15-20 perc (szemben a minimum 1 napos PCR-al). 

A gond az ezzel a teszttel, hogy kis mennyiségű antigént kimutatni nem képes (vagyis a fertőzés fázisának a legelső napjaiban nem használható). Nagyobb mennyiségű antigént viszont a PCR-módszerhez hasonló biztonságossággal tud azonosítani, ilyenkor lesz a teszt pozitív.

Tehát ez történik: ha egy személy antigén-tesztje pozitív, akkor nem kell PCR tesztet végezni, ugyanis biztos, hogy ez is pozitív lenne. Az érme másik oldalán viszont a helyzet nem egyszerű: amennyiben negatív az antigén-teszt, úgy kötelező PCR módszerrel is ellenőrizni, hogy valóban negatív (mert ugye a PCR kisebb mennyiségű vírust is képes kimutatni, míg az antigén tesztnek van egy küszöbértéke - kell egy minimális mennyiségű vírus hozzá). 

SARS-CoV-2 antitest vizsgálat

Az antitest-vizsgálatot vérből kell elvégezni. Ehhez is idő kell. A lényege - elméletileg - az, hogy a fertőzésen tünetszegényen (nagyon minimális tünetekkel) vagy tünetmentesen átesett egyéneket ki lehessen szűrni. Időközben kudarcba fulladt ez a fajta tesztelés, és alább lehet látni, hogy miért. 

Öt kölönböző antitest létezik, de itt most kettőről elég beszélni. Antitestek akkor termelődnek, ha a szervezetünk megfelelő módon győzte le a kórokozót. Ezután kettő lehetőség van. Immunrendszerünk működéséből adódóan lehetőségünk van nagyon sok esetben az immunmemóriára. Vagyis megjegyezzük az idegen anyag elleni védelmünket, hogy az többé ne árthasson nekünk. A fertőzések ellen védő IgM és IgG a fontos. Az előbbi (IgM) akkor jelenik meg és akkor hatásos, amikor a fertőzés éppen zajlik (ha valakinél tehát IgM antitestet mutatunk ki, akkor tudjuk, hogy most épp meg van fertőződve). IgG antitestet a fertőzést követő periódusban lehet találni (elméletileg, amely az immunmemóriának köszönhető), amelynek a koncentrációja idővel folyamatosan csökken (ameddig nagyon alacsony lesz, néha annyira, hogy semmilyen teszttel nem lehet kimutatni - ilyenkor már nem is biztosít védelmet).

A koronavírus esetében a "rövid-távú" védekezés működni látszik, le tudjuk győzni a vírust, azonban az a gond, hogy a memória nem minden esetben alakul ki, vagy sokszor a kialakulást követően gyorsan eltűnik. Tehát az IgG sok esetben nem lesz mérhető a fertőzést követően. 

Íme egy szemléltető példa: 

Ferenc úr antitest vizsgálata során IgM antitestet igazoltak. Nátha-szerű tünetek miatt választotta az olcsóbb és gyorsabb tesztet. Ezután a PCR tesztje is pozitív lett, és tudjuk, hogy fertőződött. Szerencsésen kigyógyult, enyhe lefolyású betegsége volt. 2 hónap múlva újabb antitest vizsgálaton vesz részt, ekkor az IgG antitestje pozitív, tehát bizonyos fokú védettsége van a vírussal szemben. 

Mihály úr másként járt. A vírusfertőzést követően nagyon beteg lett, kórházi felvételre szorult. Helyrejött, és ezután antitest vizsgálatot végzett magán. Az eredménye negatív lett. Ennek a jelentősége nagyon nagy: újra megfertőződhet, és nem alakult ki az immunmemória. 

Tehát ha bárki antitest vizsgálata (akár öntesztelővel akár vénás vérből laboratóriumban) negatív lett, az nem azt jelenti, hogy a teszt rossz minőségű, hanem azt, hogy nem alakult ki immunmemória, és újra megfertőződhet a vírussal.

A vakcinák közül eddig a Pfizer-BioNTech Comirnaty nevű oltóanyagáról tudjuk (izraeli adatok alapján), hogy 92%-os hatékonyságú (ami azt jelenti, hogy 100 beoltott emberből a két oltást követően 92 ember esetében megfelelő immunválaszt váltott ki, és védettséget nyújt). Újabb adatok szerint a beoltottak kis százaléka kaphatja el a fertőzést. Továbbadásról még nem lehet tudni, azonban bíztatóak az eredmények, hiszen azt sugallják, hogy alapvetően elkapni is sokkal kisebb az esélyünk, ha beoltottak.